Szemed csillogása maga az élet,
Ketten vagyunk mi, és én már nem félek.
Minden pillantásod arcom égeti,
Mert forró tekinteted már nem bírom ki.

Szerelmes szavaid megőrjítenek,
S mindig eszembe jut őrült tekinteted,
Az a különös fény, mely benne ragyog,
Mellyel, ha rám nézel, nyomban meghalok.

Csak nézlek és nézlek, némán, szótlanul,
Mosolygó szemed, mely rám mered vadul.
Visszamosolygok, és egy imába fogok:
Add meg Uram, Őt, akit én akarok.

Szavaid súlya, mely itt él bennem,
Nem szakíthatod ki, te sem Istenem!
Mert bármi mást elvehetsz, mi enyém,
Őt nem adom, Őt már rég kértem én!

Magamat nélküle el nem képzelhetem,
Add nekem Őt, mert Ő az életem.
Szeretlek, mint Hold az égboltot,
Nem szabadulhatsz, ezt most már tudod.

Szerelmes szívem, mely hevesen dobog,
Nem a máséba, a te kezedbe adom.
Rendelkezz vele, mert már csak a tiéd,
S vele együtt fogadd el egy angyal életét"

Csodálatosan szép lett az oldalad, gratulálok hozzá.

Legyen szép az éjszakád,és még szebb

a holnapod. Millió puszi Zsóka